Hány kenyeretek van?

Áldás, békesség!

Jézus nagyon szerette az embereket, sokszor gyógyította, bíztatta, segítette őket. Tanított, példát mutatott amerre csak járt.

Mikor a Galileai-tenger mellett felment a hegyre, sokan követték Őt. Voltak közöttük bénák, vakok, némák, de mindenféle betegségben szenvedőket is vittek hozzá. Jézus mindenkit meggyógyított, a sok ember csak csodálkozott: a némák beszéltek, a bénák jártak, a vakok újra láttak. Milyen nagy dolog ez! Az emberek örültek és dicsőítették Istent. Mi is így teszünk, ha örömünk van, ha meggyógyulunk?

De a hegyen más is történt: Jézus nemcsak az elesettekre gondolt. Az emberek már három napja vele voltak, s nem ettek semmit. Ugye, milyen éhesek lehettek! Nekünk mindig van mit enni, sok finomság kerül az asztalra az oviban is és otthon is. Szüleitek, nagyszüleitek biztos örömmel főzik meg nektek kedvenc ételetek. Ha pedig az ovis csoporttal meglátogatjátok a piacot, láthatjátok, milyen sokféle finomságot árulnak. Van ott édes őszi szőlő, piros alma, fényes héjú körte. Tele vannak az asztalok paradicsommal, paprikával, illatos fűszerekkel.

Talán már voltatok éhesek, mikor alig vártátok, hogy elkészüljön az ebéd. Jézus is arra gondolt, meg kellene etetni ezt a sok embert, ne legyen üres a gyomruk. De a tanítványoknak a pusztában nem volt szinte semmijük, mit is adhatnának az ott lévőknek?

„Hány kenyeretek van?” – kérdezte Jézus. „Hét és egy kevés halunk” – válaszolták a tanítványok. Vajon, hogyan akar ennyi népet jóllakatni ezzel a pár falattal, gondolták. De Jézus csak kezébe vette a kenyereket, a halakat, hálát adott és megtörte. Majd osztani kezdte a tanítványoknak, akik tovább adták a sokaságnak. És képzeljétek, mindenkinek jutott, sőt még maradt is: hét tele kosárral, pedig négyezren ettek.

Jézus nekünk is ad ám eledelt – lelki táplálékot. Hogyan? Úgy, hogy tanulunk róla, megismerjük, mit tanított, szeretjük egymást, ahogy kérte, segítünk, akinek tudunk. Ha imádkoztok, akkor is közel kerülhettek hozzá, vagy ha énekeltek, dicséritek, ahogy tanultuk. Mindnyájan jóllakhatunk az Ő asztalánál, az Ő szeretetéből.

Rejtvény

Köszönöm a sok nevet, valóban: Jézus volt az Ember fia, a Rabbi, a Mester, a Megváltó, a Világ Világossága. Örülnék, ha lerajzolnátok, hogyan osztották a kenyeret és a halakat a tanítványok. 

Mesélnivaló

150 éve született Benedek Elek, a neves erdélyi mesemondó, aki szinte egész életét a magyar népmesék gyűjtésére és továbbadására áldozta. Ezen a héten rá emlékezzünk egy „ételes” mesével. Mesélhetjük fejből a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack meséjét, vagy felolvashatjuk az Icinke-picinke mesegyűjteményből, sőt még diafilmen is levetíthetjük.

Gyerekek mondták

Orsi, Julcsi, Évi hármas ikrek, mivel nagyon picik voltak, mindig tömtük volna őket. Már kisiskolások voltak, de az evés még mindig központi kérdés volt. Egyik vasárnap, miután hazajöttek a templomból, édesanyám nyomban kínálgatni kezdte őket. Julcsi egy ideig hallgatott, majd így szólt: „Te, mamika, mindig azt akarod, hogy együnk, Jézus annyi kenyeret csinált, hogy mi már jóllaktunk a templomban.” (Mint megtudtam, a hitoktató néni a négyezer ember megvendégeléséről beszélt, és illusztrációként kenyérrel kínálta a gyereket.)

Evés előtt és után is imádkozzunk, köszönjük meg, ami az asztalunkra került:

Urunk Jézus, áldj meg minket, mindennapi kenyerünket. Ámen

Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Ámen

Kata néni