2009. október 18., vasárnap

Ki a nagyobb?

Áldás, békesség!

Mindenki szereti, ha szeretik! Jó, ha megölelnek, megsimogatnak, kézen fognak. A kisgyerekeket mindenki babusgatja, remélem, titeket is sokszor dédelgetnek. Mégis érezhetjük úgy, hogy minket kevésbé szeretnek, mint a kisebb vagy nagyobb testvérünket. Esetleg az óvó néni nem nekünk ad igazat vagy egy másik gyermek foghatja a kezét sétára indulva, a körjátéknál. Bizony nem lehet mindig minden a kedvünk szerint, néha úgy gondoljuk, a másikat jobban szeretik. Sokféle dologért szoktunk versenyezni is, ki lesz az első az öltözésben, ki eszi meg leghamarabb az ebédet, kié a legszebb rajz, ki a legügyesebb futó.
Jézus tanítványait is érdekelte ki lesz a nagyobb a mennyek országában. Kisgyermekek is szaladgáltak a felnőttek körül, talán épp fogócskáztak, vagy rajzoltak az út porában. Jézus magához hívott egy kisgyermeket, a tanítványok közé állította, és így szólt: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” A felnőttek bizonyára meglepődtek és elgondolkodtak. Ők azt remélték Jézus sorrendet állít, és megmondja ki a legnagyobb, legokosabb, legügyesebb. És persze a legjobb lesz a mennyek országában is az első. De Jézus azt tanította, hogy nem az számít, ki tud több feladatot megoldani, még csak az sem ki a legbölcsebb vagy a legmagasabb, legerősebb. 


Hát akkor vajon mi a legfontosabb? Biztos vagyok benne, hogy ti kórusban kiáltjátok: a Szeretet. Így van, és Jézus tudja, hogy ti, gyerekek nagyon tudtok szeretni. Olyan jó, amikor megöleltek bennünket, amikor apró kezetekkel megsimogattok minket. És ehhez nem kell sem okosnak, sem erősnek, sem elsőnek lenni. Nem kell hozzá sem látni, sem hallani, sem járni. Szeretni mindenki tud, kicsi is, nagy is, egészséges és beteg is, gyorsjárású és bice-bóca is.
Az óvodában mindenki tud segíteni, valamiben mindenki jó. Mostanában sok a szüret, szedik a szőlőt, az almát, verik a diót. Talán elmentetek egy almásba, ahol még a legkisebbek is elérték a lehajló ágakat. Ezt a mondókát tanuljátok meg, így ősz idején:
Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középsőujjam felszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.  
Minden szüreti, óvodai életet bemutató rajznak örülök, és várom a műveket.

Gyerekek mondták

Felvidéki óvodásokról küldték az óvó nénik: Az egész óvoda kivonult a falu végén lévő gyümölcsösbe. Megbeszéltük, hogy a leszedett almából közösen eszünk, gyümölcssalátát készítünk, és persze haza is vihet mindenki. Az egész csapat nagy buzgalommal látott munkához, gyűlt a sok alma a kosárban. Matyi kissé távolabb álldigált, és nem csinált semmit. Mikor kérdeztem mi a baj, rám nézett és megkérdezte: „Óvó néni nem azt mondtad, hogy Ádám almát evett, és az tilos volt? Hátha itt is van kígyó, megétet a mérgezett almával és attól megrosszulok.” Magam is meglepődtem, mi minden jár egy kisgyermek fejében.

Ezen a héten egy termést megköszönő imát küldök nektek, amit bátran kiegészíthettek, folytathattok. Mennyei Atyánk köszönjük a bő termést, a sok gyümölcsöt, búzát. Köszönjük, hogy lesz kenyerünk, a pincénkben zöldségünk. Áldd meg a munkásokat, akik arattak, akik szüretelnek, a földeken munkálkodnak. Az Úr Jézus nevében kérünk, hallgass meg minket.  Ámen

Kata néni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése