Szombat

Áldás, békesség!

Ezen a héten egy újabb történetet mondok el nektek Jézusról.

Jézus járt-kelt az emberek között, követték őt tanítványai, de ott voltak azok is, akik nem szerették, akik nem hittek neki, akik azt akarták ne, tanítson, ne gyógyítson. Szombat volt, betért a zsinagógába (tudjátok, ez a zsidó nép temploma, ők itt imádkoztak Istenhez). A zsidó hívek akkor is és ma is ezen a napon járnak templomba. A törvény szerint a szombat pihenésre, imádkozásra, nyugalomra való, ekkor nem lehet dolgozni, és senki semmilyen munkát nem végezhet. Jézus ellenségei, a farizeusok figyelték minden lépését és kíváncsian nézték, mit fog tenni. A zsinagógában ott volt egy sorvadt kezű ember, ma úgy mondjuk béna. A farizeusok nyomban megkérdezték: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Jézus így válaszolt nekik: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton”. Máté evangélista olyan szépen írta le Jézus szavait, hogy mindnyájan megérthetjük, mennyire fontos minden ember és milyen értékes Jézus szemében mindenki. S bizony nem habozott, azonnal megszólította a gyógyulni vágyót: „Nyújtsd ki kezedet!” – szólt Jézus, és megajándékozta a beteget a gyógyulással, egy egészséges kézzel. De higgyétek el, ilyenkor nemcsak a betegség múlik el, hanem a szív is megváltozik. A farizeusok nagyon mérgesek voltak, és elhatározták, hogy megölik őt. Jézus, bár elment onnan, mindenkit meggyógyított, aki követte őt.

Ma már tudjuk, az ember Isten legkedvesebb teremtménye és gyógyítani, szeretni, örülni mindennap szabad. Tudjuk, hogy Jézus, a mi Megváltónk, aki minden nap, minden percben velünk van, és megadja szívünk kéréseit. De azért nekünk is van egy napunk, a vasárnap, amit különösen is megszentelünk, vagyis templomba megyünk, imádkozunk, dicsőítjük Istent. Mi így, ekkor pihenünk meg.

Egyszer már kértem és kaptam is szép templomos rajzokat. Most ismét várom rajzaitokat, milyen a ti templomotok, mi van a tornyán, milyen a szószék, az Úrasztala. A jutalom most is egy szép Képes Biblia lesz.

Olvasnivaló

Vitális Ilona és Gaál Éva képeskönyve (Isten háza akkor és most) izgalmas kalandra hív a múltba és a jelenbe, hiszen párhuzamosan ismerhetjük meg egy Géra nevű kisfiúval a jeruzsálemi templomot és Gergővel egy mai magyar, református templomot. A könyvhöz kivágós melléklet is tartozik: fatornyos falusi templom padsorral.

Gyerekek mondták

Az egyik hittan órán beszélgettünk Jézus gyógyításairól, a vasárnap megszenteléséről, arról, hogy ezen a napon jó, ha megpihenünk, ha együtt vagyunk szeretteinkkel, ha elmegyünk a templomba. Az óra után odajött Anti, és így szólt: Légy szíves ezt írd be az üzenőmbe, mert anya mindig azt mondja vasárnap délután, hogy tanulj, pakolj össze, vidd ki a szemetet. De így megtudja, hogy ezt nem lehet, csak tévét nézni.

Ismét egy régi, de most is megtanulható és mondogatható fohászt küldök nektek: Istennek Szentlelke szállj le ránk e napon, szenteld meg lelkünket a te oltárodon, jövel légy mivelünk és áldjad meg életünk. Ámen

Kata néni