Viharban

Kedves Óvodások! Áldás, békesség! 

Emlékeztek arra, hogyan vendégelt meg Jézus ötezer embert? Míg búcsúzkodott az Őt hallgatóktól, tanítványai hajóba szálltak, hogy átmenjenek a túlsó partra. Jézus imádkozott, és mikor besötétedett, utánuk indult. A hajó nagy viharba került, hánykolódott, a hullámok ide-oda dobálták. Fújt a szél, esett az eső, az emberek féltek, reszkettek. „Segítség, segítség!” – kiabálták. „Ki tudja lecsendesíteni a szelet, a vizet!?” Ekkor valaki közeledett a hajó felé. De nem akárhogy, nem csónakkal, nem tutajjal, hanem a vízen járva. Jaj, de megijedtek a tanítványok! Csak nem egy kísértet közeledik? Összekapaszkodtak, úgy várták, mi történik. Képzeljétek, Jézus volt az, és így szólt hozzájuk: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter maga is járni akart a vízen. Míg Jézusra figyelt sikerült is neki, amint máshova nézett, már el is süllyedt. Jézus közben lecsendesítette a szelet, megszelídítette a hullámokat. A hajóba szállva a tanítványok leborultak előtte. Tudták már, hogy Ő Isten fia, s ha Őrá figyelnek, az életükben is lecsendesednek a viharok. 

Rejtvény 

Jól tudtátok: Mária, Márta és Lázár Bethániában laktak, fél órányira Jeruzsálemtől. 

Ma nehezet kérdezek tőletek! Több evangélista is leírta a tengeri vihar történetét, kérdezzétek meg szüleiteket, hogy kik. Nézzétek meg Képes Bibliátokban, hogyan hánykolódott a hajó a viharban! Örülnék, ha lerajzolnátok nekem. 

Tovább ismerkedünk 

Ti már keveredtetek viharba? Én igen. Mikor Líbiában éltem, s az ottani óvodásokkal kimentünk a tengerpartra, sokszor nézegettük a hullámokat. Néha szelíd patakocskaként csobogott a víz, máskor nagy hullámok nyaldosták a partot. Azt is láttuk, amikor szél korbácsolta a vizet, zuhogott az eső, a hajók föl-le zuhantak a vízben. Nagyon ijesztő volt, féltünk, fáztunk, összekapaszkodtunk, úgy szaladtunk vissza az óvodába. Amikor félünk, várjuk, hogy segítsen valaki, vigyázzon ránk, óvjon bennünket. Szüleitek, nagyszüleitek, az óvó nénik mindig mellettetek vannak, igyekeznek minden bajtól megvédeni titeket. De ne feledjétek: Jézushoz mindig fordulhatunk, imában kérhetjük, hogy tartson meg, őrizzen minket. 

Olvasnivaló 

A gyermekoldal másik hasábján hétről hétre Ábel és Mandulavitéz történeteivel találkozhatunk. A Parakletos Kiadó most megjelentette Miklya Luzsányi Mónika kedves, tanulságos történeteit Isten hozott, Mandulavitéz! címmel. Szívből ajánlom mesélésre, beszélgetésre a legkisebbeknek és szüleiknek. 

Gyerekek mondták 

Kislányom már felnőtt, de még mindig emlegetjük óvodás kori mondását. A templommal átellenben a Duna másik partján laktunk, mikor indultunk a metróhoz, gyakran sóhajtotta: „Bárcsak mi is tudnánk a vízen járni! Csak szépen átsétálnánk, és máris a templomban lennénk.” 

A múlt héten a Vajdaságban jártam, ott kaptam egy nagymamától ezt az imádságot. Kislánykorában tanította neki édesanyja, köszönöm Mária néninek, és kérem ti is mondogassátok ezt a szép, régi fohászt. 

„Összeteszem két kezemet,

úgy kérem Jó Istenemet,

áldjon meg és legyen velem,

míg csak a Nap le nem megyen.” Ámen. 

Kata néni