Fügefa

Kedves Óvodások! Áldás, békesség! 

Örülök, hogy néhányan már hallottatok Zákeusról a vámszedőről. Milyen furcsa foglalkozás a vámszedőé, csak ül, és pénzt szed az emberektől! Néha nem is annyit, amennyi járna… Jézus korában megvetették, nem szerették a vámszedőket. Zákeus, amikor meghallotta, hogy Jézus ott van Jerikóban, elindult, hogy találkozzon vele. Mivel nagy tömeg gyűlt össze, s ő alacsony ember volt, nem volt rest, felmászott egy fügefára, hogy lássa a közelgő Jézust. Mikor odaért hozzá, Jézus felszólt a fán ülő Zákeusnak: „Gyere, ma hozzád térek be szállásra.” Zákeus boldog volt, de a tömeg elégedetlenkedett: „Miért pont egy vámszedőhöz?” – kérdezgették. Jézus azonban tudta, Zákeusnak nagy szüksége van az ő szeretetére, tanítására. Látogatásának csodálatos eredménye lett: megváltozott Zákeus élete, és mindenkinek visszaadta, amit elvett tőle. Olyan lett, mint a neve jelentése: tiszta, igazságos. Milyen jó, ha valaki hallgat Jézus szavára! 

Rejtvény 

Rajzoljátok le a fügefát, és írjatok még néhány Jézus korában ismert fát, kedvelt gyümölcsöt. 

Tovább ismerkedünk 

A pénz mindig fontos volt az embereknek. Ma is így van ez, a felnőttek dolgoznak, hogy élelmet tudjanak vásárolni, legyen ruhátok, lakásotok és persze játékotok. Az üzletben is mindenért fizetni kell, nem adnak ingyen se gyógyszert, se benzint. A pénzre szükség van, sok ezer év óta használják az emberek. Mostanában fémből, papírból készítik, de régen voltak arany- és ezüstpénzek is. De ne feledjétek, van, ami sokkal fontosabb, mint a pénz és nem vehető meg semmiért. Ilyen a kedves szó, az ölelés, a simogatás, a mosoly, a szeretet. A legtöbben annak örülünk a legjobban, ha figyelnek ránk, vagy kapunk egy szép rajzot, kedves verset. Figyeljétek meg, mennyire örülnek a szüleitek, mikor énekkel, magatok készítette ajándékkal lepitek meg őket. 

Olvasnivaló 

Max Bolliger Manómese című könyvének hőse egy éneklő manócska, aki mindenkit megörvendeztet csodálatos hangjával. A többi manó boldogan hallgatja őt, és hálából mindennel ellátja, amire csak szüksége van. Egy napon azonban nem tud ellenállni az aranygyűrű, az aranykorona és az aranyhintó csillogásának. Azáltal, hogy megszerzi őket, elveszíti azt, ami a legnagyobb kincse volt. Vajon megleli-e újra csengő hangját és elfelejtett dalait? A könyv a Naphegy Kiadó művészi mesekönyvek sorozatában jelent meg. 

Gyerekek mondták 

Kata lányom három éves lehetett, mikor tízezressel fizetett a pénztárban. A visszaadott sok pénz láttán örömmel jegyezte meg: „Milyen kedves a néni, mennyi mindent vettünk, és milyen sok pénzt adott egy helyett!” 

Ezen a héten így imádkozzunk: 

Hálát adok én Istenem, hogy jóságod dicsérhetem. Őrző szemed mindig rajtam, sose hagysz el semmi bajban. Gondod van a harmatcseppre, mint a zúgó tengerekre, a kis bogárt csak úgy látod, mint az egész nagyvilágot. Ha nézek a csillagokba: Téged dicsér, mind ragyogva! Én is, én is gyönge porszem, veled kelek, veled fekszem. Te vagy lelkem foglalatja mindnyájunknak édes Atyja. Ámen 

Kata néni