Áldás, békesség!
Ugye, milyen jó meggyógyulni! A múlt heti történetben Jézus meggyógyított egy embert, akivel nem is találkozott, de a beteg századosa, nagy bizalommal volt Jézus iránt. Ő, a Mester, sok emberen segített. Ma két vak emberről hallhattok, akik visszanyerték a látásukat.
Biztos játszottatok már olyat, hogy becsukjátok a szemeteket, és tapogatózva próbáltok járkálni, vagy a tapogatós-felismerős zsákba nyúltok, és kézzel ismeritek fel a tárgyakat, vagy az udvaron szembekötősdivel keresitek egymást. Nem könnyű látás nélkül boldogulni: este, ha sötét van, és ki kell mennünk a szobából, a falba, az ágyba, az asztalba kapaszkodunk, nem érezzük biztonságban magukat.
Sokan vannak, aki vakon élik az életüket, gyerekek, felnőttek. Ha megismerjük őket, csodáljuk, milyen ügyesen tudnak mindenhol eligazodni, milyen magabiztosan használják különleges számító- vagy írógépüket, mennyire könnyedén ismernek fel bennünket a hangunkról, vagy finoman megtapogatva arcunkat vonásainkról, hajunkról. Segítőjük a fehér bot vagy egy-egy különleges kutyus. Ha láttok felnőtteket vagy gyerekeket ilyen bottal közlekedni, ti is segíthettek átkelni az úttesten.
Jézus is találkozott két vak emberrel, akik így kiáltottak hozzá: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”. Ő megkérdezte: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?” Miután igennel válaszoltak, megérintette a szemüket, és nyomban meggyógyultak. Őket is a hit segítette ehhez, mint a kapernaumi százados szolgáját.
Mi, emberek sok bajjal, betegséggel találkozunk, veletek is történnek szomorú, rossz, bántó dolgok. Ilyenkor jó odabújni valakihez, érezni a másik szeretetét. De mi, akik Jézus gyermekei vagyunk, tudjuk, hogy Ő mindig velünk van, benne bízhatunk, hozzá fordulhatunk.
